Hétfő
Kedd
Szerda

Csütörtöki Csoport

Katolikus Ifjúsági Közösség

Péntek
Szombat
Vasárnap

A hittanról

Csücsop

Csütörtöki levél

Sziasztok!

A tegnapi hittant önmagunkról, a hittanról tartottuk. Ezt még két éve, a dobogókői felelőstalálkozón határoztuk el, és a visszajelzések alapján úgy tűnik, időnként szükséges is az ilyen.

Az elején Marcival és Virággal beszámoltunk a felelős 7végéről. Virág már leírta az édesapám előadásának legfontosabb részeit. Én Lajos előadásából a következőket emeltem ki: a keresztény embernek rendszeresen föl kell tennie azt a kérdést, első helyen van-e Isten az életében? Próbáljunk válaszolni arra, miért is kelek föl reggel? Mi a célja az életemnek? És jó lenne, ha a válaszaink egyre inkább azt tükröznék, hogy életünk célja és öröme, h. Istennel élhetem a napjaimat. A kcs. beszélgetésekről szólva Lajos elmondta, hogy legfontosabb: Krisztus nevében összejönni. Ha nem is jó az előadás, vagy a kérdések, arról mindig lehet beszélgetni, hogyan is működött Isten igéje az életemben. A személyesség nagyon sokat számít. “Isten igéje nem Tér vissza eredménytelenül Istenhez”, zárta Lajos a gondolatait.

Marcival próbáltuk összeszedni azokat a praktikus információkat, amelyekre igyekeznünk kell odafigyelni:
– ha van Bíró atya, nem hívunk előadót; ha nincs, akkor is csak lelki témában
– a hittan első félórája (a “téma”) ima legyen, fontos a közösségben megtapasztalt imaélmény
– hagyjunk sok időt a kcs. beszélgetésekre, a szemináriumot 10ig igyekezzünk csendben elhagyni (erre a technikai figyeljen)
– a csendre egyébként is figyeljünk! – gyakran elfelejtjük megadni a másiknak azt a tiszteletet, h. meghallgatjuk

Bíró atyát arra kértük meg, hogy kicsit a csoport létéről, értelméről beszéljen. Ő az Egyház létével kezdte. Jézus eljött a földre és alapított egy “népet”: ez az Egyház. Ami nagyon emberi, vannak benne Péterek, Tanmások, Júdások. Az egyház nem csak egy intézmény, annál sokkal több: van egy láthatatlan mélysége, ezért tud mindig megújulni.

Az Egyház = szentség, amely létrehozza Isten és ember, ember és ember, ember és természet kapcsolatát; egy látható jel, amely kegyelmet közvetít. A hittan akkor működik jól, ha megjelenítjük az Egyházat!

Jézus lényege a másokért való lét volt. Csak akkor vagyunk a hittanon Krisztus nevében, ha mi is másokért jövünk ide! Csak ekkor van létjogosultságunk! Vegyük észre, hogy már az itt-létünk is ajándék, hiszen mindenki ajándék a másik számára és az, hogy pont mi jöttünk itt össze, az az Isten kifürkészhetetlen titka.

El kell jutnunk a “közösség értem” eszménytől az “én a közösségért” eszményig. Azt hiszem, ebből a lelkületből tapasztaltak meg valamit azok, akik eljöttek a felelős 7végére. A közösség csak akkor lesz Isten szándéka szerinti, ha a személyes Isten felé fordulás megvan.

Ahogy az alapelveinkben is szerepel (aki még nem olvasta, véletlenül persze, vagy régen olvasta, azoknak írom: letölthető a hittan honlapjáról a www.communio.hu/cs oldalról): élő kövekké kell lennünk. Ahogyan Mózes 2x ráütött a sziklára, és abból élő víz fakadt, úgy kell nekünk is ilyen “kettős” emberré válnunk: akiben Krisztus van és aki Krisztusban van! Minden szeretet kapcsolat kölcsönös egymásban-lét. A CsCs ereje abban van, mennyire tudunk élő kövekként összeépülni. Egymást raboljuk meg, ha nem vagyunk élő kövek. Nem tehetjük meg, hogy azt mondjuk, áh, ha én erre nem figyelek, majd úgyis figyel más, nem veszi észre senki (minél nagyobb a csoport, annál nagyobb ennek a hozzáállásnak a veszélye). PP atya példája szerint: a kínai esküvőn az a szokás, h. a vendégek hozzák a bort, amit összeöntenek egy nagy hordóba és ezt a “vegyesbort” töltik ki a vendégeknek. De mit ad Isten? Mindenkinek a poharába víz kerül…Hogy lehet ez? Hát mindenki úgy gondolkodott, hogy ha én vizet hozok, az nem gond, meg sem látszik a nagy bor-tömegben… de, meglátszik. Az egy is meglátszik, de főleg az, ha mindenki így gondolkozik. Az odafigyelést magunkon kell kezdeni!

Az Egyház célját Jézus fogalmazta meg a búcsúbeszédében: “egyek legyenek, h. elhiggye a világ, h. Te küldtél engem”. A CsCs léte, eredménye is a kegyelemből fakad. Ha valaki nem él Krisztusban, nem él a kegyelemben, akkor ez a csoport meg van “lékelve”. És ha sok ilyen lék lesz, akkor el is tud süllyedni.

Nagyon jó volt, hogy Bíró atya beszélt a kiscsoportokról is. A személyességet csak a kcs.okban tudjuk megélni, a nagy csoport nem alkalmas rá. De nem szimpátia csoportok alakulnak!!! Azért vagyunk együtt a kcs.okban, h hitünkben megerősödjünk. A nem szimpátia csoportokban az a jó, hogy szerelmek, szakítások, nagy veszekedések nélkül való, meg van a lehetősége, hogy tényleg Krisztust keressük és rá figyeljünk. Amennyire el tudjuk mélyíteni a Krisztussal való egységet, annyira leszünk egyek embertársainkkal. Mindig keresni kell a másikban, hogy mi a jó benne, mert akit nem kedvelek, azt még szerethetem!

A kcs.okban merjünk őszinték lenni. Osszuk meg egymással, amit megélünk a hitünkből, egyszerű, igaz szavak gyakran többet érnek, mint az okos dolgok.

Remélem, a kcs. beszélgetéseken sikerült elgondolkozni közösen azon, miért is vagyunk a hittanon, a kiscsoportban, mi is a személyes feladatunk és felelősségünk a többiekkel szemben!

Köszönöm a felelősöknek az ajándékot, nagyon jól esett! 🙂

Fú, ez jó hosszú lett!

Jó hétvégét, kedveskéim (ala’ Rencsó)!

Szeretettel: István

Csücsop