Hétfő
Kedd
Szerda

Csütörtöki Csoport

Katolikus Ifjúsági Közösség

Péntek
Szombat
Vasárnap

Senki nem jöhet hozzám…

Csücsop

Csütörtöki levél

Sziasztok!

A múlt heti, május elsejei együttlétünkről nem készült beszámoló, szem- és fültanúkból annyit sikerült kiszednem, hogy kb. 45 ember volt és egy rózsafüzér után kevert kiscsoportos beszélgetés volt, mindenki épülésére! Köszönet azoknak, akik május elseje ide vagy oda, ha Pesten voltak, eljöttek! És köszönjük azoknak is, akik megszervezték!

A mai hittanon a katekumenek befogadó miséje volt. 6 ember készült egy éven keresztül erre az alkalomra, amikor pre-katekumenekből katekumenné, hitjelöltekké válhattak.

Püspök atya a szentbeszédét két evangéliumi részlettel kezdte: “Senki nem jöhet hozzám, ha az Atya nem vonzza” ill. ” Mind tanítványaim lesztek”. Feltette a kérdést, hogy ha ez így áll, mármint, ha igaz, ami a fenti két mondatban elhangzik (és semmi okunk kételkedni az igazságtartalma felől), akkor hogy lehet az, hogy ma este csak 150en ülünk itt a több 10ezer pesti fiatalból, hogy lehet az, hogy ma csak 6 ember vár arra, hogy befogadást nyerjen a katekumenek közé?! Most akkor az Atya nem vonz mindenkit? Kivételez?

Nem, nem kivételez. Csak az kérdés, hogy a mai világban a sok vonzás közül ki tudjuk-e szűrni az Atya vonzását? A vonzás olyan, mint a mágnes. Ha csak egy mágnes van, annak az ereje magához húz mindent a környezetéből. Ha sok mágnes van, azok erőterei zavarják egymást, nem tudni, melyik vonzás honnan jön. Ezért külön kegyelem ez a meghívás, az, hogy ez a hat ember ma itt lehetett. Mindez Isten megelőző szeretetéből fakad, mint ahogyan minden az életünkben, sőt, az életünk is! Az Atya vonzása olyan, mint a szerelem vagy a szülői ház vonzása: az Atya vonzása megtart minket!

Újabb evangéliumi részlet: “Csak aki látta az Atyát, az mondhatja el magáról, hogy ismeri az Istent”, újabb magyarázat: ezt a fentebbi mondatot teljes tökéletességében csak Jézus mondhatja. Mi pedig csak rajta keresztül juthatunk el az Istenhez! Ha Jézusban élünk, akkor a létünk már itt a földön a megkezdett örök élet. Ez jelen idő, nem jövő! Erre vagyunk meghívva már itt, a földi életünkben. “Aki hisz, annak örök élete van”. Ha hiszünk Jézusban, mi is örök életet nyerünk. Tamás apostol ezt mondja: “Én Uram, én Istenem!”. Nem elég azt mondani, hogy “ő az Úr, ő az Isten”. Mi nem Jézusnak hiszünk, hanem Jézusban. Az az igazi hit, ha valaki a lelke legmélyéről ki tudja azt mondani, hogy én Uram, én Istenem.

Az igazi szerelemben eggyé válsz azzal, akit szeretsz. Ilyen az igazi hívő-Isten kapcsolat. Élhetjük az életünket az emberi test (biosz) szintjén, és élhetjük az életünket a maga teljességében (zoé): emberi és transzcendentális dimenziójában. Ez utóbbira vagyunk meghíva! És ha le is kerülünk a biosz szintjére, akkor is merjük bevallani, hogy mi igenis a zoéra vágyunk!!!

Püspök atya szavai után következett a jelöltek befogadásának bensőséges szertartása. Szerintem csodálatos volt, bevallom, kicsit irigykedve nézek rájuk, ahogyan tisztán, határozottan tudtak most, felnőtt fejjel igent mondani az Istennek. Püspök atya minden jelöltnek két kérdést tett föl: Miért jöttél ide, mit kérsz Isten Egyházától? A válasz: Hitet, ill. A hit mit ad Neked? A válasz: Örök életet. Fantasztikus hitvallás van ebben a pár szóban!!! Úgy érzem, ha igazán komolyan gondoljuk Krisztussal élni az életünket, időről időre meg kell vizsgálnunk magunkat: tudjuk-e még ezekre a kérdésekre teljes szívünkből és elménkből ezeket a válaszokat adni!…

Mindenki választott egy evangéliumi részletet a befogadására. Álljanak itt a nevek és hogy ki mit választott: Balázsdi Szabó Nóra – a magvető példabeszéde; Pető Bori: a Jelenések könyvének egy részletét; Gacsa Ágnes: Szt. Pál Filippiekhez írt leveléből (“az Úr közel van hozzánk”); Madarász Nóra – János evangélium (“Ne nyugtalankodjatok szívetekben…”); Nagy Bori: Lukács evangéliumából a jobb lator szavait Jézushoz (engem legjobban Bori azon szavai fogtak meg, hogy miért ezt választotta! Azt mondta, hogy azért, mert Jézus hihetetlenül magányos volt a kereszten, szenvedett, valószínűleg félt is, emberi mivoltát talán itt élte meg legjobban. És ebben a helyzetben egy ember, egy ismeretlen mellé állt, sőt, hinni tudott benne – köszönöm, Bori!) és végül az egy szem fiú, Tamás: “Nézz, nem felejtettelek el, tenyeremre írtam neved”.

Ezek után a kezesek megkenték a jelöltek érzékszerveit (kéz, láb, szem, fül, homlok) szentelt olajjal, megkapták a jelöltek a szentírásukat, majd beírták a nevüket az élet könyvébe és ezzel megtörtént a befogadásuk. Isten hozott benneteket!!!

A mise több mint másfél órás volt, de azt hiszem, senki nem bánta (kivéve, akinek sietnie kellet, de ő meg azt bánta, hogy sietnie kell egy ilyen jó miséről)!

Ne feledjétek: jövő héttől a templomban lesznek az előadások!
Viselkedjünk templomhoz méltóan!

Huh, jó hosszú lett!

Jó olvasást, jó hétvégét mindenkinek!

Szeretettel: István

Csücsop