Hétfő
Kedd
Szerda

Csütörtöki Csoport

Katolikus Ifjúsági Közösség

Péntek
Szombat
Vasárnap

A természet keresztény szemmel

Zsófi

Csütörtöki levél

“Fívérem, Nap, és nővérem, Hold, oly ritkán látlak, s hallom hangotok!” – Assisi Szent Ferenc szavaiból sugárzik, hogy a Jóisten az egész univerzumon át szeret minket. A természet énekel a madarak által, virágruhát ölt kikeletkor, és sír, amikor esik az eső. Vajon mi megérezzük a Jóisten gondoskodását? Észrevesszük embertársainkban, hogy ők is a teremtés remekművei? A 14-es kiscsoport ezen a héten a természet és a kereszténység témájával foglalkozott ráhangolódásában.

 

Szentlélek, jöjj, lobogó láng…

I. A világ teremtése (Csabi)

Ter 1,1-31.

 

Minden, mi él…

Uram, Tehozzád futok…

 

II. Megosztás (Bence)

Amikor kinyitjuk a Szentírást, rögtön az elején kapcsolatba lép a természet az emberrel. A teremtés után a második legfontosabb állomás az özönvíz története. Noé idején veszélybe került az élővilág, és Isten kegyelme nélkül minden kihalt volna. A kérdés napjainkban is adott: mi a kapcsolat a kereszténység és a természet között? Hihetünk az evolúcióban, vagy ez ellentmond hitünknek? Az Egyház egyik nézetet sem ítéli el, de hangsúlyozza az isteni beavatkozás jelentőségét.

Amikor valaki hisz a Gondviselésben, sokszor érdeklődik a természettudományok iránt is. Talán ez az oka, hogy egyetemi éveim alatt sok keresztény csoporttársam volt. Emlékszem, hogy óra előtt egyszer arról vitatkoztunk, hogy melyik napra esik mindenszentek/halottak napja. Ekkor derült ki, hogy a szakon sokan vagyunk vallásosak.

A nagyböjt a fogadalmak ideje, amikor próbálunk Istennek tetsző életet élni. Én ebben az időszakban arra törekszem, hogy minél többször tartsak csendet magam körül. Erre ideális légkör a természet, mert ott lehet a leginkább találkozni a Jóistennel.

 

Szeretem örökké…

Teremts bennem tiszta szívet…

 

III. Gondolatok (Teréz)

Most csendesüljünk el, vegyünk fel kényelmes testhelyzetet, és hunyjuk be a szemünket!

A következő szentírási idézet a természet csodáiról szól: Sir 43,13-33.

“A szeretet Isten adománya…”

 

Nézz, testvér, fel…

Ahol szeretet…

 

IV. Megosztás (Lilla)

Életem során folyamatosan kapcsolatban álltam a természettel. Eddigi élményeim közül négy tapasztalatot emelnék ki.

Kisgyermekkoromban “kétlaki” életet éltem: a főváros és egy eldugott, kis falucska (a Nagyim otthona) között ingáztam. Nemrég ismét elutaztam a tanyára, és miközben ültem a vonaton, egyszer csak belém hasított az érzés, hogy mit jelent számomra az Alföld. Ahogy Petőfi fogalmaz versében, “lenn az alföld tengersík vidékin, ott vagyok honn, ott az én világom; börtönébõl szabadúlt sas lelkem, ha a rónák végtelenjét látom.” – Én is ezt éreztem. Néha kedvem lenne csak úgy sasmadárként felszállni a végtelen pusztaság fölé, és jól érezni magamat.

Amikor nagyobb lettem, még jobban elkezdtek érdekelni a természettudományok, és emlékszem, mennyire lenyűgözött Isten alkotása. Azt gondolom, hogy a világ, amiben élünk, a legkisebb atomtól a teljes égboltig egészen elképesztő műalkotás! Lenyűgöző, hogy minden egyensúlyban van egymással, és törekszik az egységre. A legkisebb molekulákból épül fel az ember is, aki Isten legnagyobb műve. Nem tudok betelni a természettel, és a tudattal, hogy Valaki mindezt nem hosszas fejtörés után, hanem egyszerűen szeretetből teremtette!

A természet és az ember kapcsolata nagyon összetett. Egyrészt táplálékot és otthont ad a környezet, másrészt azonban független tőlünk. Ez a szabadság akkor nyilvánul meg igazán, amikor rájövünk, hogy nem kontrollálhatjuk a természetet. A katasztrófákkal, földrengésekkel és árvizekkel szemben az ember még ma is tehetetlen. Ez mutatja igazán, hogy az univerzum valóban Isten teremtménye, és mi csak befogadói vagyunk.

Negyedik tapasztalatként említeném azokat a táborokat, amelyek során meg kellett szabadulnom a városi csecsebecséktől, és fel kellett hagynom egyes szokásaimmal a természet kedvéért. Ezek nagyon felszabadító élményt adtak számomra, amiért különösen hálás vagyok Istennek.

 

Jézus, Te vagy minden álmom…

Rejts most el…

 

Kérdések

  1. Idézd fel a természethez kapcsolódó élményeidet! Keress egyetlen olyan jelzőt, ami igaz rájuk!
  2. Amikor a természetben vagy, megérzed Isten jelenlétét?
  3. Hogyan tekintesz a város és a természet viszonyára? Van rá lehetőség, hogy a városban is természetközeli életmódot folytass? Ha igen, akkor hogyan?
  4. Környezettudatos vagy? Megteszed a tőled telhetőt a természetért? (pl. szelektív hulladékgyűjtés, szemetelés elkerülése, stb.)
  5. Ha ott hagynának egy erdőben egyedül, hogy éreznéd magad? Félnél az állatoktól, vagy könnyen megoldanád a helyzetet?
  6. Az ember szellem, akarat, és egyben természet. Neked milyen a természeted? Hogyan jellemeznéd az egyéniséged? Oszd meg a gondolataid a többiekkel!
  7. Békében vagy önmagaddal? Milyen területen szeretnél még fejlődni?
Csücsop