Hétfő
Kedd
Szerda

Csütörtöki Csoport

Katolikus Ifjúsági Közösség

Péntek
Szombat
Vasárnap

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Zsófi

Csütörtöki levél

Szívünk egyik legmélyebb vágya, hogy sohasem akarunk meghalni: az élet legreménytelenebb pillanataiban is bízunk az örökkévalóságban. De mit kell tennünk ahhoz, hogy üdvözüljünk? Az Istenhez vezető út nem könnyű, és sokszor nehéz végigjárni a számunkra kijelölt ösvényt. A húsvét azonban nagyszerű alkalmat ad arra, hogy lelkileg újjászülessünk, és tudatosítsuk magunkban: Krisztus feltámadt! – Valóban feltámadt! A 16-os kiscsoport ezzel a témával foglalkozott ráhangolódásában.

 

 

Alleluja (Mennek az asszonyok…)

I. Gondolatok (Dominika)

“Nyissuk meg az Úr előtt lepecsételt sírjainkat, és fogadjuk be a reményt!” – Ferenc pápa nagypénteki beszéde

 

Mondjunk éneket örömmel…

 

II. Megosztás (Zsófi)

Amikor lelki megújulásról van szó, rengeteg gondolat tolong a fejemben. Előjönnek a nagyhét alatt átélt felemelő pillanatok, a Szentírásban olvasható tanúságtételek, és a hitem legmélyebb alapjai is. Nehéz megfogalmazni és összefoglalni, hogy mi adja a megújulást.

Én azt gondolom, hogy valahol minden ember szíve mélyén ott él a vágy az örök életre, és Krisztus öröme mindenkinek ott lakik a szívében. Ez a törekvés olyan mély, hogy szinte alanyi jogon a miénk. Nincs hozzá szükség keresztségre vagy szentségekre. Mindenki Isten felé törekszik, ha másképp nem, akkor saját nehézségei által. Krisztus ott él a világban, az egyházellenes ember pedig ott téved, hogy kategorizálja az Urat. Bezárja Őt a templomba, és nem hiszi el, hogy Istennek végtelen arca van. Ő olyan, mint a víz, Akinek elég egy kis repedés is, hogy befolyjon a résbe, és jelen legyen. Ahol harcol a világban a gonosz, ott harcol az Isten is, csak az emberek nem veszik észre, és elmennek Mellette. De attól még jelen van – bennük is. Talán ez a személyes misztérium fejezi ki igazán, hogy Isten mindenki számára feltámadt, az örök élet nemcsak egyesek kiváltsága! És hogy mi adja a lelki megújulást? Az élmény, amikor az ember összhangba kerül önmagával. Ekkor hirtelen letisztulnak előtte a céljai, és meglátja élete értelmét.

Nekem a vallás életem fontos része, ezért számomra a megújulást Péter apostol szavai adják, amikor olvasom a „Quo vadis?” c. könyvben, hogy miként beszélt az őskeresztényekkel Krisztusról. Nekem a megerősítést azok a pillanatok és emberek jelentik, akik valamilyen úton-módon rámutatnak a spiritualitásra, akik megtanítanak arra, hogy a földi élet örömeit el kell engedni. Azokat a személyeket, élményeket és tapasztalatokat szeretem, akik szabaddá tesznek ettől a világtól, mert ilyenkor megérzem, hogy van egy biztos pont az életemben! Egyetlen egy szilárd pont – ez rengeteg! Ez maga a világ, mert ha van egy biztos pont, akkor már van mihez viszonyítani az egész univerzumot. Nekem egy kis szimbólum és gesztus is elég ahhoz, hogy megérezzem Isten gondoskodását, és felfedezzem a szeretetét. A mostani húsvét elhozta hozzám a feltámadás örömét, és a nagyhét alatt annyi megerősítés ért, hogy ezek összeadódva törtek bennem a felszínre a hétvége folyamán. Húsvétvasárnap reggelén pedig arra ébredtem, hogy Krisztus feltámadt! – Valóban feltámadt!

 

Feltámadt, alleluja!

 

III. Megosztás (Rita)

Zöldellő sivatag – Húsvét

 

IV. Imádság (Rita)

A világ legnagyobb szüksége

 

Kiáltsátok, alleluja!

 

V. Megosztás (Marija)

Ma az első olyan ráhangolódásomon veszek részt, ahol a mi kiscsoportunk a megosztó. Kérdeztem Zsófit, hogy milyen formában szóljak hozzátok, és ő azt mondta, hogy személyes példát hozzak. Valóban talán az a leginkább szívhez szóló, ha magamból adok valamit. 

Lelki megújulásra minden nap szükségünk van, az ébredéstől az elalvásig. Ez lehet egy gondolat vagy egy fohász, akár napközben is, a munka vagy egyéb elfoglaltságok közben:

 

“Itt vagyok Előtted, Jézus, kérlek újíts meg az erőddel! Éltess engem, moss tisztára engem, szeress engem! Segíts, hogy valóban azzá váljak, akinek Te látni szeretnél!”

 

Jézusnak elég ennyi, hiszen Ő csak arra vágyik, hogy megosszuk Vele az életünket; a barátainak akar minket. 

Most gondoljatok egy barátotokra, egy számotokra kedves személyre! Olyan valakire, akit szerettek, és akivel időt töltötök! Valakire, akivel megosztjátok az örömötöket, bánatotokat, és felkeresitek őt, mikor szükségetek van rá! Jézus is szeretne a barátunk lenni, és lelkileg megújítani minket. Joggal kérdezhetjük: hogyan? Miként? Számunkra, katolikusok számára mindez adott. Gondoljunk a szentmisére, a gyónásra, az eucharisztia magunkhoz vételére, vagy egyszerűen egy gondolatra, mikor láttuk magunk előtt Jézus szeretettel teli arcát. Ha nem is mindig értjük az életet, vagy fájdalmak közepette vagyunk sok nehézséggel körülvéve, Jézus nem mindig vár tőlünk szavakat. Ő megtanult velünk/bennünk hallgatni, így figyelve ránk. Ha tekintetünket Rá emeljük, akkor szemeivel találkozunk, amit nem vet meg soha.

Tegnap csalódott voltam egy barátom miatt. Hetek óta nem beszéltünk, és úgy éreztem, nem fogom vele megbeszélni a dolgot. Nem gondolkoztam azon, hogy imádkozzam a helyzetért. Aztán a suliból jövet be kellett mennem egy nagyáruházba számítógépes egeret venni. Mikor épp fizettem, és oldalra néztem, ő állt az önkiszolgáló kasszánál. Nem vett észre. Reflexből elfordultam, de aztán elszégyelltem magam, és elindultam felé. Mikor észrevett, nagyon meglepődött, de láttam rajta, hogy örült a találkozásnak, és annak, hogy a nevén szólítottam. Sétáltunk egyet, beszélgettünk, és éreztem, hogy rendeződnek közöttünk a dolgok. Tegnap megújult a barátságunk, habár ez nem volt olyan látványos, mint a filmekben szokott lenni. Ez a folyamat észrevétlenül zajlott le mindkettőnkben.

Megújulhatunk egy barátságban, egy kapcsolatban, a munkánkban, továbbá a szüleink és azok számára, aki mellett élünk, de talán már évek óta nem beszélgettünk velük. Megújulhatunk Jézusban, Jézusért. Ha megtesszük ezeket a merész, mégis az életet jobb irányba terelő lépéseket, egyszer talán egy szebb, szeretettel telibb világban fogunk élni.

 

VI. Gondolatok (Andris)

“A feltámadás fényében” – A kaposvári egyházmegye lapja 

 

VII. Videó

Amikor keresztutat járunk, sokszor találkozunk síró, együttérző emberekkel, és a megtört Szűzanya képe is ismerős számunkra. De gondoltunk már arra, hogy Jézust nem csak az édesanyja, de az Édesapja is siratta halálakor? Hányszor képzeltük el a megrendült Atyát, amint épp elveszíti egyszülött Fiát? Az alábbi videó egy eddig soha nem látott szemszögből mutatja be a szenvedéstörténetet: Honnan veszed a bátorságot?

»Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz Benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.« /Jn 3,16/

 

Kérdések

  1. Beszélgessetek a kisfilmről! Mi a történet mondanivalója? Mennyire helytálló a hasonlat? Melyik szereplővel tudtatok azonosulni?
  2. Hogy telt a húsvét? Tartsatok „hogy vagy?” kört!
  3. Milyen lelki átalakuláson mentetek keresztül az elmúlt időben? Meséljétek el a többieknek fejlődésetek fő tanulságait!
  4. Észrevettétek már a számotokra kedves embereken, hogy a jó lélek megszépíti az arcot, és növeli az értelmet?
  5. Jézus üzeni: »Tegyetek tanítványommá minden népet!« Miért nem csináltok divatot abból, hogy katolikusok vagytok?
  6. A lelki megújulást gyakran gátolja, hogy az ember már eleve bekategorizálja a világot. Ti túl tudtok látni az előítéleteiteken?
  7. Milyen lelki megújulásra lenne szüksége a világnak ahhoz, hogy megszűnjön a népek/kultúrák közti erőszak?
Csücsop