Hétfő
Kedd
Szerda

Csütörtöki Csoport

Katolikus Ifjúsági Közösség

Péntek
Szombat
Vasárnap

Kirándulás a Pilisben

N. Zsuzsi

Blog, CSITA

A Kopasz-hegy már sokatoknak ismerős lehetett a Tavaszi táborból, a Márianosztra feletti erdőből. Most a szomszédos hegységben látogattuk meg  a Nagy-Kopasz-hegyet. A kirándulást ezúttal – rendhagyó módon – a 14-es kiscsoport szervezte a Csücsopnak, előző hét szombaton.

Fogadjátok Ági beszámolóját!

 


 

Örömmel vártam a szombati, első kirándulásom a Csücsoppal. Már régóta terveztem Budapest kö­rül valamelyik hegységet meglátogatni, s most adódott végre egy kellemes társasággal az alkalom is. Fárasztó hetem volt, reggel nehezen ébredtem, mégis szerencsére a kedvem nem illant el.

A buszon vidám társaság fogadott, a 14-es tagokon (Dávid, Gábor, Csabi, Gyuri) kívül más kiscsoportokból is érkeztek (Márti, Ankió, Zsuzsi), sőt külsős vendégünk is volt (Lea). Odafelé menet jókedvvel meséltünk egymásnak a heti történéseket, ki-ki a maga szakterületéről vagy szabadidős tevékenységéből osztott meg néhány elemet. Érdekes volt hallani, hogy milyen sok közös érdeklődés és téma az, ami a valláson kívül is összeköt bennünket.

 

Már a buszon utazva láttam, hogy egy csodás táj ígérkezik elénk, az őszi, bársonyos és meghitt színekbe takart Pilis erdős hegyei.

Túránkat a pilisvörösvári Kopár csárdánál kezdtük, ahonnan egyenest belevetettük magunkat a sokszínű erdőrengetegbe. Hullámszerűen váltották fel egymást az utak, egyszer lefelé majd felfelé kellet gyalogolnunk. Követtük a fákra festett jeleket is, habár a túravezetőnk, Gábor egyszer már bejárta az előttünk levő utat, mintha csak nekünk taposta volna ki a biztos járást :).

A kirándulás alatt érdekes, mindenféle témákról beszélgettünk, s lehetőség adódott nekem is a résztvevőket közelebbről megismerni. Egyidejűleg próbáltam néha elkapni a természet és a pillanat szépségét, Isten jelenlétét az erdőben, fákban, levelekben. Ezután megérkeztünk a célunkhoz, a nagy-ko­paszi Dévényi Antal-kilátóhoz, ahol pompás rálátásunk volt a pilisi és budai hegyekre, egészen az esztergomi bazilikáig. Lelkesen elkészültek a csoportképek, majd jóízűen megettük a cso­magolt elemózsiáinkat a pihenőhelyünkön.

 

A visszafelé úton arra gondoltam, hogy milyen jó volt megélni ezt az állapotunkat is, egységben lenni a természettel, s hálát éreztem a szívemben, hogy ez a nap ilyen jól sikerült.

 

Molnár Ágnes
14-es, “Hét Sovány Tehén” kiscsoport

(Fotók: M. Anikó, E. Dávid, N. Zsuzsi)
Csücsop