Hétfő
Kedd
Szerda

Csütörtöki Csoport

Katolikus Ifjúsági Közösség

Péntek
Szombat
Vasárnap

Csúszcsop 2020

N. Zsuzsi

Blog

Ragyogó napsütés, 15 fokos februári nap, és megjelenik egy autó a rakparton, sílecekkel a tetején – ezek voltunk mi, hamarosan indult a második kocsi is Szlovákia legnagyobb síterepére. Fogadjátok szeretettel Gyuri írását!

 

 

 

 


 

Február 1-3. között rendeztük meg a második csücsopos síelést, avagy egyszerűbben fogalmazva a Csúszcsopot, ezúttal is a tavaly bevált Chopokot választottuk célpontnak.

Idén 2 db 7 személyes autóval, összesen 11-en vágtunk neki: Dani, Réka, Ági, Marika, Fülöp, Sanyi, valamint Géza, Zsuzsi, Gábor, Sebi, és jómagam. A csapat egyik fele szombat reggel indult, így ők tartottak még aznap egy bemelegítő síelést Tále síterepén. A mi autónk (ami itt nem Suzukit jelent :D) pedig kora délután startolt, Gábor még mandarinokat is osztott nekünk induláskor.

 

A két autó utasai Liptószentmiklóson, az Alkantarai Szent Péterről elnevezett gyönyőrű gótikus templomban találkozott, az este 6 órakor kezdődő szlovák nyelvű szentmisén.  Az atya beszédéből nem sokat értettünk, hideg is volt, mégis nagyon jól jött, hogy együtt lehettünk az Úrral, kérve az ő áldását a síelős napjainkra…

 

Amelyet meg is kaptunk: rögtön másnap reggel, eső formájában! 🙂 Groteszk módon pont a síbérlet kiváltásakor kezdett el leginkább esni. Szerencsére a pénztártól induló felvonó rendelkezik lehúzható fedéllel, így kék búrán keresztül figyelhettük, hogy felfelé haladva hogyan megy át az eső előbb havas esőbe, majd havazásba.  Volt előnye a rossz időnek is: nem voltak sokan a pályákon, valamint az, hogy nagyon megörültünk, amikor kisütött a nap!

A magam részéről törekedtem minden pályára eljutni, visszaemlékezve a legjobb csúszásokat a fekete 7-esen és a hozzá kapcsolódó kék 7a jelűn tettem meg, itt ugyanis a fekete szín (amely inkább piros volt véleményem szerint) elriasztott sokakat, így a pálya jó állapotú maradt.

 

A csúcson általában elég cudar idő volt, hatalmas, jeges szél, és felhő. Hétfőn annyira rosszak voltak a körülmények, hogy lezárták a csúcsról északi irányban induló pályát, így választani lehetett: vagy lecsúszott az ember dél felé vagy a felvonóba visszaülve „levonozótt” északon. Volt köztünk viszont olyan is, aki kikerülte a tiltó táblát és leevickélt-lebukdácsolt a lezárt szakaszon: utólagos elmondása szerint indokolt volt a lezárás.

Gábortól, aki legtöbbször járt közülünk a csúcson, azt is megtudhattuk, hogy kofolából nem csak ital van, hanem babzsák is! 🙂

 

A „fun” park szuper hely, talán a legtöbbet itt síeltem összesítve, mitöbb, idén bátyám példáját követve bevállaltam az ugratást is: a hoppokat a Chopokon.

Szállásunk „Ubytovanie Mária”-nál volt, Németporubán, amely helyszín egyébként egy demokratikus szavazáson dőlt el még januárban, Észak és Dél háborúja volt az, amelyben végül észak győzött. Háromszintes, otthonos házikót lakunk be, az első és második emeleten voltak a hálószobák, az alagsorban az ebédlő. Sebi 360 fokos fényképezőjével igen érdekes képek is készültek.

 

A vacsorára első este virsliket főztünk – jó sokat, valamint tejbegrízt, amit Brumi kakaóporral fogyasztottunk. Brumi származási helye Románia, de a Csücsop szekrényben is eltöltött vagy másfél – két évet, mielőtt kikötött a Csúszcsopon. Második nap pedig milánói makarónit ettünk szintén jó étvággyal. Réka volt a konyhafőnök! Természetesen szomjunk csillapításáról is gondoskodtunk, reggelente nagy adag teával, esténként változatos innivalókkal, például a teának egy másik fajtájával, a Tátrateával!

Esti imánkat ukulele és gitalele tették szebbé. A fárasztó síelős nap után a Fívérem nap, Nővérem hold olyan szépen szólt, hogy a következő Csücsopon is eljátszottuk – jó volt visszagondolni erre a pillanatra.

 

Estéhez hozzátartozott még egy kisebb népdalos énekelgetés is, a reggeli dallamokról pedig Sanyi gondoskodott: furulyás ébresztéssel örvendeztetett meg minket.

És zárásképp íme a csoportképünk – Gábor nincs rajta, mert ő fotózott! Csúszcsop folytatás: 2021-ben!

 


 

Még valami: tudtátok –e hogy ki volt a Tátra Fenegyereke? (Most olvastam a 777 blogon.)

Karol Wojtyła! Sítehetségének és vakmerőségének köszönhetően hívták így társai. A síeléssel viszont pápaként sem állt le, egészen 73 éves koráig űzte ezt a sportot Szent II. János Pál. Nem semmi!

 

 

 

Bernáth Gyuri
14-es, “Hét Sovány Tehén” kiscsoport

Csücsop