Hétfő
Kedd
Szerda

Csütörtöki Csoport

Katolikus Ifjúsági Közösség

Péntek
Szombat
Vasárnap

Csücsoposok a járvány idején

N. Zsuzsi

Blog

A március 12-i Csücsop és Felelőtlenje után sorra le lettek fújva régen várt programjaink: a vámosmikolai lelkigyakorlat, a keresztutak, a TEVE… Viszont továbbra is lettek minden napra imafelelősök, és találékony kiscsoportok, akik először kiscsoportos, aztán április 2-tól össznépi Online-Csücsopot tartottak.

Sanyi pedig arra is vállalkozott, hogy személyesebb hangvételben megkérdez minket a járványhelyzetről, erről készített nekünk blogbejegyzést. Fogadjátok szeretettel!

 

 


 

 

A járvány okozta nehézségek miatt sajnos elmaradnak az élő alkalmaink, de online formában továbbra is összejövünk csütörtökönként. Várjuk, és imádkozunk a járvány végéért, hogy aztán folytathassuk a csütörtöki összejöveteleinket.

Néhányan megfogalmaztuk, három kérdésre választ adva, hogy hogyan viseljük a karantént.

 

A három kérdés így szól:

  1. Hogyan viseled a korlátozásokat ?
  2. Milyen nehézségeket élsz meg most ?
  3. Mi az ami reményt, erőt ad ?

 

 

– Még a járvány kezdetén nehezen viseltem a korlátozásokat, szomorú voltam, hogy nem láthattam a rég nem látott nagyszüleimet, barátaimat. De mostanra már kezdem megszokni ezt a helyzetet. Bár az online kommunikáció nekem nem adja át ugyanazt az élményt, nem helyettesíti a személyes találkozást, és így van ez a szentmisével is. Az otthoni jelenlét számomra nem pótolja a templom falai közt zajló szentmisét, sokszor nem tudok annyira elmélyülni bármennyire is szeretném.
– Az egyik nehézség talán az, hogy nem találkozom senkivel személyesen, ez sokszor hiányzik. És már kezd nekem is túl sok lenni ez a bezártság.
– A mindennapi ima például, meg a” családi humor”, ami nélkül unalmas lenne a karantén.:D

K. Zita

 

– Annyira nem is veszem észre, hogy lennének korlátozások, mert annyira lefoglalnak engem a sulis dolgok, hogy mostanában ezekre annyira nem is nagyon figyelek oda. Sajnálom, hogy nem tudok ott lenni, személyesen részt venni a szentmiséken.
– Ami nehézség számomra, hogy nem lehetek minden nap a barátaimmal, az ismerőseimmel. Hiányzik az az igazi személyes találkozás, ami eddig rendszeresen volt. Mivel vidéken vagyok, hiányzik a budapesti élet.
– Ami reményt ad, az az, hogy van online Csücsop, és van minden héten imapárom, akivel rendszeresen imádkozom. Megismerkedtem barátokkal, akikkel minden nap beszélgetek.

R. Walter

 

– Nehezen viselem már a karantént. Ha tudnám, hogy még 2 hétig vagy 2 hónapig tart, könnyebb lenne. Ez a várakozás nagyon frusztráló.
– Bár én minden nap járok ki sétálni, mozogni, az emberi kapcsolatok nagyon hiányoznak. A Csücsop is. Szentmisére is szívesen mennék már, mert az online dolgoktól idegenkedek.
– Reménykedem, hogy a Jóisten segítségével mihamarabb találjanak vakcinát és visszatérhessen minden a régi kerékvágásba.

K. Ákos

 

– Nagyon hullámzó. Van, amikor egész jól, de van, amikor nagyon rosszul. A gyónás, áldozás hiánya érint a legrosszabbul.
– Elég sok mindent, sok eleve meglévő problémát hozott elő vagy mélyített el a helyzet. Ezekbe nem mennék bele részletesen, de hogy egy példát említsek: nem haladok túl jól a munkámban (noha a technikai feltételek az itthoni munkához teljesen adottak).
– Erőt ad az ima, az Isten-kapcsolatom, az emberekkel való kapcsolataim és a hobbijaim. Tudatosítom, hogy ebben a helyzetben mindenki más is problémákkal küzd, nem várhatom el magamtól, hogy minden tökéletesen menjen. Azt is szem előtt tartom, hogy nem fogjuk egész hátralévő életünket ebben a helyzetben leélni, ez csak átmeneti állapot.

H. Zita

 

– Másokat ismerve, azt hiszem, szerencsés vagyok, hogy még megvan a munkám, és be is járok, ez továbbra is keretet ad a napjaimnak. Ami nagyon hiányzik, az a közösségi együttlétek, ahol spontán módon lehetett hozzászólni másokhoz: szinte mindig jobb kedvvel mentem haza, mint amivel érkeztem.
– Régen tapasztaltam már ekkora magányt és ürességet, mint mostanában az egyik héten: úgy éreztem, nincs kit felhívnom, nincs mit kérdeznem, mondanom, hogy megérne egy hívást. De túl vagyok rajta, azt hiszem az idő oldotta meg.
– Pár dolog, ami volt, hogy erőt adott mostanában: a kalandok (pl. a szinte ingyenessé tett BuBicikli kipróbálása), az, hogy felelős lettem (lett egy lelki gyermekem, most 37 napos, akiért imádkozhatom), a tanítások, amik megérintenek, és reményt adnak (pl. abból fakadó jókedv, hogy örök életem van), új imamódok (pl. az asszonyok nyomán mostanában délelőtt “megyek” a vasárnapi Szentmisére), kérdések felmerülése és beszélgetések, megosztások (akár munkatársakkal is), és a Gondviselés apró meglepetései (pl. kaptam maszkot az önkormányzattól).

N. Zsuzsi

 

– Nehezen viselem a közösségi programok megszűnését, a személyes találkozások hiányát.
– Az online beszélgetések jók ugyan, de nem pótolják a személyes találkozást. Készültem, hogy néhány eseményen önkéntesként részt veszek, de ezek sajnos elmaradtak. A nyilvános szentmisék is nagyon hiányoznak.
– Hála Istennek a plébánia, ahol lakom, nagyon szervezetten működik és minden vasárnap lehetőség van gyónni templomkertben (a korlátozásokat betartva). A szentáldozásra is lehetőségem volt. Most van idő azokra a dolgokra, amikre karantén nélkül is időt kellett volna szakítanom, van időm végiggondolni az életemet, mi az, amiben fejlődhetnék, mi az, amit rendeznem kell az életemben. Lehetőségem nyílt, hogy jobb ember legyek. Kezdetben mindenre nehezen vettem rá magam, de ez szépen lassan, megváltozott.

M. Sanyi

Csücsop